A 2015/2016-os szezon elejétől Buday Ferenc vezeti az utánpótlásképzést a Gyöngyösi Kézilabda Klubnál. A szakembert, aki az U7-U14-es csapatok irányításáért felel, arról kérdeztük, milyen tapasztalatokkal zárta az első féléves munkát.

– Milyen benyomásokat szerzett az első félévben a gyöngyösi kézilabda-utánpótlásról?

– Amikor az első megkeresés, beszélgetés megtörtént, természetesen informálódtam a klubról, az itteni viszonyokról. Sok barátommal beszélve úgy döntöttem, hogy érdekel a téma, mert ez egy ambiciózus klub, ambiciózus vezetőkkel, egy város, ahol minden erőt a kézilabdázás fejlesztésére összpontosítanak. Úgy gondoltam, tudok segíteni. Természetesen, mint minden idegenből jött ember, az első hónapokban én is a klubnál dolgozó edző kollégákkal, vezetőkkel ismerkedtem, kerestem, hogy hol tudok belépni, és mit tudok változtatni.

– Milyen célokkal vágott bele a munkába, ezek közül mit sikerült elérni fél év alatt?

– A céljaim az elnök úrral egyeztetett feladataimmal egybevágnak, nevezetesen az utánpótlás területén a kisiskolás kortól az U14 es korosztály szakmai munkájába beletartozó összes terület, személyi kapcsolatok jobbítása volt, amit az eredményesség alapkövének tartok. Igyekeztem konkrét, egyszerűen végrehajtható feladatokat kérni a kollegáktól, velük egyeztetve, s ha elmaradt valami, bizony kellemetlen, nem egyszerűen lerázható, lekezelhető kolléga is tudtam lenni. Célom volt, és még mindig az, hogy a honlapunk részletesebben mutassa be a klubnál folyó utánpótlásmunkát. A látogatók, érdeklődők lássák a szakmai koncepciót, a klub etikai kódexét és az egyes csapatok életében, versenyeken előforduló eseményeket, eredményeket, fényképeket.

Nagy Attila klubelnök és Buday Ferenc, a háttérben Buday Dániel.

– A gyöngyösi utánpótláscsapatok eddig szépen teljesítenek. Van kitűzve valamilyen cél feléjük?

– A sportvezetőknek, edzőknek az a legfőbb feladatuk, hogy a rájuk bízott fiatalokat mindenre megtanítsák. A legmodernebb eszközökkel, módszerekkel, edzésgyakorlatokkal segítsék őket, hogy mindig az aktuálisan elérhető legjobb teljesítményre törekedjenek. A magasabb teljesítményszintekért okos módszerekkel kényszerítenünk kell a sportolóinkat. Meg kell tanítani a fiatalokat arra, hogy ők akarjanak jobbak, sikeresek lenni a fair play szellemében. Nem elégedhetünk meg a középszerűséggel. Minden edző felelős a rá bízott gyermekekért. Ha ez sikerül, akkor a mérkőzéseken is sikeresek, eredményesek lesznek, és ezt a mentalitást, karaktert a felnőtt korba is magukkal viszik. A cél, hogy mindig, minden pillanatban – legyen az a magánélet, edzés, mérkőzés – a legjobb teljesítményre törekedjenek, méghozzá tudatosan.

– Milyen a kapcsolat az iskolákkal, hogyan tud a klub együttműködni az intézményekkel?

– A gyöngyösi elődeim Mán Géza vezetésével felépítettek egy iskolai háttért, nemcsak Gyöngyösön, hanem az agglomerációban is. A cél az utánpótlás alulról történő feltöltése, már az általános iskola első osztályától kezdve. Az együttműködésnek három gyöngyösi és négy környékbeli iskola már most is tagja, azonban keressük és bővítjük az iskolák számát anyagi és személyi feltételeink ismeretében. Legalább négy iskola potenciális partnerünk lehet. Nekem ápolni, fejleszteni, minőségi szakmai anyagokkal segítenem kell az ott dolgozó testnevelőket, és amennyire lehetőségeink engedik, tovább kell bővíteni a partneriskolák számát. A magyar csapatok nemzetközi szereplése nyomán nagy szimpátia és népszerűség övezi a sportágunkat, ezért nagyon nagy reményeket fűzök terveinkhez.

– Az egyesületek között nagy a harc a tehetséges fiatal játékosokért. Hogyan lehet elérni, hogy a fiatalok Gyöngyösön maradjanak?

– Ezt a folyamatot nagyon nehéz irányítani. Ha van egy kiemelkedő tehetség, akkor őt kiemelten is kell képeznünk. Ha ez sikerül, akkor szépen fejlődik, eljut a serdülő és ifjúsági, majd junior korosztályig. Kezd felnőni, egzisztenciát építeni, élni, és az élethez bizonyos feltételek kellenek. Mert „senki sem próféta a saját hazájában”, mindig érkezik egy jobb ajánlat idegenből, ami előbb vagy utóbb elcsábítja a játékost. Hadd említsem Nagy Laci példáját, akivel évekig dolgoztunk együtt, már felnőtt válogatott volt, a felnőtt csapatban játszott, a Szeged mégsem akart/tudott annyit kínálni, mint a Barcelona. Sok tehetségünk van. Legalább olyan ügyesek, mint a saját korukban volt Nagy Laci, Dani fiam (Buday Dániel – a szerk.), Laluska Balázs vagy Herbert Gábor. Elérhetik kitartó munkával ugyanazt a szintet, vagy jobbat. Hajnal Csabának volt az a mondása, hogy ha ő – mármint a Veszprém – a piacvezető, akkor mindenki oda akar majd menni, mert ők tudják a legtöbbet nyújtani a sportolóknak minden szempontból. Ha ott vannak a legjobbak, valószínű, hogy mindenben az elsők lesznek, oda fog áramolni a legtöbb támogatói forrás. És igaza volt. Ha ezt megközelítjük, akkor lesz esélyünk a gyerekeket, kicsit lokálpatriótaként is mondva, a szülői ház közelében tartani.

– Elérhető-e a cél, hogy a gyöngyösi nevelésű Ménfői Attila példáját mások is kövessék, és helyet kapjanak az NB I-es csapatban?

– Ez mindig attól függ, hogy az adott játékos milyen minőségű tudással fog rendelkezni. Egy edzőtől sem lehet elvárni, hogy csak azért tegyen be egy játékost a teljesítménykényszeres csapatába, mert ő a „mi kutyánk kölyke”. Az adott játékosnak „teljesítőképes” tudással kell rendelkeznie, nincs apelláta, az fogja eldönteni.

– Hogyan javítja majd a feltételeket, ha elkészül az új munkacsarnok?

– Én úgy gondolom, hogy több edzésfelületet kapnak majd a különféle korosztályú csapatok, egy helyen lesznek meg a minőségi szakmai munkához elengedhetetlen feltételek, eszközök, s jobban átlátható lesz az egész szakmai munka. Motiváltabbak lesznek a sportolóink, ha egymást látva, egymást követve végzik az edzésmunkát, vagy játsszák a felkészülési mérkőzéseket.