A következő idénytől Gulyás István irányítja majd a B. Braun Gyöngyös csapatát az élvonalbeli bajnokságban. A jelenleg a Vác női csapatát vezető tréner terveiről egyelőre keveset árult el, de annyit elmondott: nagy lehetőséget lát a gyöngyösi kézilabdában.

— Hogyan került kapcsolatba a B. Braun Gyöngyössel?

— Kotormán Attila szakosztály-igazgatóval már régóta jól ismerjük egymást, az ismeretség tehát nem új keletű. Hivatalosan a klub vezetői február végén kerestek meg először, azóta folyamatosak voltak a tárgyalások.

— Mit tudott az egyeztetések kezdetén a B. Braun Gyöngyösről, és milyen ismereteket szerzett azóta a csapatról?

— Azt látom, hogy van a csapatnak egy idősebb, tapasztalt magja, ami egy nagyon feltörekvő, fiatal társasággal egészül ki, és a gárdában rengeteg az ambíció. Ezért azt gondolom, hogy szép és eredményes jövő várhat a csapatra. Azt is látom, hogy a helyén végzett az együttes, gondolom, ezt is tervezték, hogy a hatban legyenek, megfelelő volt tehát a cél és az elvárás, amelynek a csapat meg tudott felelni.

— Az elmúlt két idényben női csapatokat irányított, legutóbb a Vác együttesét vezette a KEK-negyeddöntőig. Mekkora váltás lesz férficsapat kispadjára ülni?

— A Vác és a Dunaferr előtt tíz évig fiúkkal dolgoztam Ausztriában, Magyarországon és Kuvaitban, tehát inkább az elmúlt két év volt a kitérő. Azt gondolom egyébként, hogy mindenféleképpen hasznos az ember pályafutásában a lányokkal való munka. Sok mindenre megtanít, mint például a tolerancia, és még sorolhatnám. Az biztos, hogy üde váltás lesz újra fiúkkal dolgozni, de lényeges eltérés a munkában nincs. Itt is, ott is gólt kell lőni, jól kell védekezni és sokat kell futni, az alapvető feladatok tehát mindkét szakágban azonosak.

— Játékosként volt alkalma megízlelni nem csak a bajnoki- vagy kupagyőzelem ízét, de a sikeres nemzetközi kupaszerepelését is. Mekkora potenciált lát a B. Braun Gyöngyösben arra, hogy a magyar kézilabda élvonalába tartozhasson?

— Azt gondolom, már most is oda tartozik. Amelyik csapat bejut az első hat közé, az meghatározó a magyar kézilabdaéletben. További lehetőségeket is látok a klubban, ez is volt az egyik oka, hogy igent mondtam a felkérésre. A város, a megye, a régió nagyon szereti a kézilabdát, és sokat is tesz érte. Rengeteg a tehetséges fiatal a klub körül, tehát azt gondolom, minden adott ahhoz, hogy az elődeim által végzett munkát lelkiismeretesen folytassam, és tovább öregbítsük a gyöngyösi kézilabdázás hírnevét.

— Mit tudhatunk jelenleg az elképzeléseiről?

— Azt hiszem, ezeket most, amikor még tart a bajnokság, nem lenne tisztességes részletesebben is kifejtenem. Elképzeléseim természetesen vannak, de sok kérdés nem dőlt még el, ezért azt gondolom, korai most erről beszélni.

— Olyan, talán apróságnak tűnő, ám mégis fontos kérdések eldőltek-e már, mint hogy például Gyöngyösre költözik-e?

— Én mindenféleképpen odaköltözök, ez már biztos. Sőt azon is morfondírozunk, hogy a családommal együtt megyünk majd.

— A várost ismeri?

— Néhányszor voltam már Gyöngyösön, az első benyomásaim rendkívül kedvezőek, de közelebbről még nem sikerült megismernem a várost. Remélem, mihamarabb nyílik rá alkalmam.