Számos tapasztalattal szolgált a mögöttünk hagyott bajnoki év, ezekből tanulni kell, és mindent meg kell tenni, hogy a jövőben elkerüljük ezeket a nehézségeket – véli Nagy Attila, a Gyöngyösi Kézilabda Klub első embere, akit első teljes elnöki évének értékelésére kértünk.

– Elnökségének első teljes bajnoki évében szinte minden előfordult: remek győzelmi sorozatok, egymást követő kudarcok, évközben indult igazolási szezon. Hogyan élte meg mindezt, és elnökként hogyan tudta kezelni a nehézségeket?

– Remélem, ez volt a legnehezebb évem a klub élén. Számos problémát kellett kezelnünk, kezdve a szezon legelején jelentkező példátlan sérüléshullámmal, aztán az alapszakasz közepén indult átigazolási szezonnal, és az ezen időszakot követő motiválatlansággal. A szövetség év elejétől rebesgette a külföldi játékosok maximalizálásáról szóló terveket, emiatt a magyar játékosok értéke jelentősen megemelkedett, és mi azzal szembesültünk, hogy több játékosunk is új csapatban kívánja folytatni a pályafutását. Ez azért állított nagy feladat elé bennünket, mert ebben a helyzetben sokkal nehezebb megadni a megfelelő motivációt a játékosoknak. Sokszor voltunk a mélyvíz legmélyebb pontján, de végül sikerült kievickélnünk. A csapatnak reálisan a középmezőnyben kellett volna végeznie, és ez igaz a jövő évi keretünkre is. Annak érdekében, hogy ezt el is tudjuk érni, az elmúlt szezon tapasztalatai alapján sok dolgon kellett változtatnunk. Felülvizsgáltuk a szerződéses rendszerünket, és úgy állítottuk össze a keretünket, hogy egy poszton legalább két, hasonló erősségű játékos várjon bevetésre. A csapat mellett jövőre egy sportpszichológus szakember is tevékenykedik majd, aminek reméljük, szintén meg lesz az eredménye. Ezek mellett számos ponton hangoltunk a klub mindennapos ügymenetén is.

– A szurkolókkal kialakított kapcsolat hogyan alakult? Láthattuk, hogy amikor nem jöttek a győzelmek, a drukkerek kendőzetlenül formálták meg véleményüket, és mintha el is fordultak volna a csapattól. Ezt szintén kezelni kellett, gondolom.

– Így van, és elnökként ez volt az egyik legnehezebb feladat, hiszen szurkoló nélkül ennek az egésznek nincs semmi értelme, a legfontosabb feladatunk, hogy őket kiszolgáljuk. A negatív hangok ellenére remélem, szurkolóink elfogadják, hogy a pályán és a csapat környékén mindenki a győzelemért dolgozik. A kudarcot a játékosnak, az edzőnek és az elnöknek is fel kell dolgoznia, különben nem tud továbblépni. Ezt megvalósítani azonban akkor, amikor a szurkolók újabb plusz terhet helyeznek a vállunkra, nagyon nehéz. Játékosként gyakran szembesültem vele, hogy hazai pályán a rengeteg kritikus hang miatt sokkal nehezebb volt játszani, mint idegenben. A szurkolói közösséggel folytatott párbeszédünk során azt szeretnénk elérni, hogy a közönség valóban plusz motivációt adjon a játékosainknak, és ha ezt sikerül elérnünk, hiszem, hogy sokkal eredményesebbek lehetünk. Azért persze bőven akadt pozitív példa is a szezonban, elég csak a két egri mérkőzésünkre gondolni, ahol a szurkolóink fantasztikus hangulatot teremtettek, nélkülük nem szerezhettük volna meg a győzelmet, és a bajnokság végén aratott győzelmekből is kivették a részüket. Ezek emlékezetes pillanatok maradnak.

– Hogyan értékeli az utánpótláscsapatok teljesítményét?

– Azt gondolom, nem lehetünk elégedetlenek, hiszen két csapatunk is bejutott az országos döntőbe, ami hatalmas eredmény. Az edzőink kivétel nélkül remek munkát végeztek, aminek a gyöngyösi kézilabda jövője szempontjából óriási jelentősége van. Jövőre egyébként az utánpótlás területén is lesznek változások, július 1-től Rosta István veszi át az utánpótlásvezető posztot, és klubunkba integráljuk a gyöngyösi lánycsapatokat is. Emellett gondolkodunk azon, hogy az U23-as korosztály mellett még egy alakulatot indítsunk az NB II-es bajnokságban. Ezt a csapatot olyan gyöngyösi játékosok alkotnák, akik most is játszanak, de nem gyöngyösi színekben versenyeznek. Próbáljuk őket hazahívni.

– Elnökként milyen célokat tűz ki maga elé a következő bajnoki szezonra?

– Szeretnénk tovább bővíteni támogatói bázisunkat. Mikor elkezdtem a munkát, ez a kör eléggé szűk volt, a szélesítés irányába már tettünk lépéseket, de sok munka vár még ránk ezen a téren, ez most az elsődleges feladatunk. Reális célokat fogalmazunk meg, így a csapat felé is ilyen célokat tűzünk ki. Egy harmincezres város csapatának a középmezőnyben végezni kiváló eredmény. Jövőre ezt szeretnénk megvalósítani, vagyis a 6-8. helyek valamelyikén végezni. Ha ettől jobb eredményt sikerül elérni, az csak tovább növeli majd boldogságunkat.