Tizenöt évvel ezelőtt Gyöngyösön szeretett bele a kézilabdába Szabó András László, aki azóta erőnléti edzőként és sporttudományos szakemberként számos sportágban segítette a hazai élsportolókat. A sportszakember a nyáron visszatért Gyöngyösre, hogy az új szezonban ellássa a HE-DO B. Braun Gyöngyös erőnléti edzői feladatait. Szabó András Lászlót eddigi pályafutásáról és gyöngyösi terveiről is kérdeztük.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a kézilabdával, és hogyan alakult a pályafutásod az első gyöngyösi szerepvállalásodat követően?

– A Gyöngyösi Kézilabda Klub indította el a pályámat, tizenöt évvel ezelőtt ugyanis itt kezdtem el dolgozni erőnléti edzőként. Addig főként egyéni sportágakban dolgoztam, de Gyöngyös hozta el számomra a csapatsportok világát, amely azóta is meghatározó része a munkámnak. Később Budapestre kerültem, és számos sportági akadémián, valamint válogatottnál vehettem részt tudományos rendszerek kialakításában. A Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia sporttudományos rendszerét például én építettem fel, de dolgoztam a Nemzeti Kézilabda Akadémia és a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia szakmai ökoszisztémáján is. Két olimpiai cikluson keresztül segítettem a kajak-kenu válogatott felkészülését, vízilabdázóknál és röplabdázóknál is végeztem teljesítményfokozó és prevenciós munkát. A Szombathelyi Főiskolán testnevelő tanár és edző szakon, a Testnevelési Egyetemen, majd a Párizsi Sporttudományi Egyetemen szereztem végzettséget erőnléti edző és sporttudomány szakirányon. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem doktori hallgatója vagyok, és számos sporttudományos kutatásban veszek részt.

– Hogyan fogadtad a mostani felkérést?

– Tíz éve Budapest XII. kerületében működik a Movement Lab, amelyet alapító-tulajdonosként vezetek. A célom az volt, hogy az élsportban szerzett tudományos tapasztalatokat a szélesebb közönség számára is elérhetővé tegyük. Az utóbbi években ehhez Wáberer György is csatlakozott üzlettársként. A Gyöngyösi Kézilabda Klub eredetileg a cégemet kereste meg Németh Tamás távozó erőnléti edző pótlására, de mivel erős a személyes kötődésem a klubhoz, és a korábbi játékosaim, Bíró Balázs és Sándor Ákos révén is szoros kapcsolatok fűznek ide, úgy éreztem, ezt a feladatot magamnak kell elvállalnom. A szakmai elképzeléseink hamar egy irányba mutattak, így rövid egyeztetés után megszületett a megállapodás.

– Hogyan kezdtétek a közös munkát?

– A klubnál már eddig is tudatos erőnléti munka zajlott, de hiszem és tudom, hogy mindig lehet jobban csinálni. Első lépésként áttekintettük a meglévő programot; ami bevált, azt megtartottuk, de a keret aktuális igényeihez igazítva kiegészítettük és újrastrukturáltuk az edzésrendszert. Az eredmények gyorsan láthatóvá váltak: az erő folyamatosan növekszik, és ennek természetes következménye a minőségi teljesítmény javulása lesz. A felkészülés során a nyitott védekezéshez és a gyors lerohanásokhoz szükséges erőnléti alapokat helyeztük fókuszba. Ennek megfelelően erősítettük a robbanékonyságot, a gyorsasági állóképességet és a specifikus erőnléti tényezőket. Bár a csúcsterhelés heteiben a fáradtság jelei is megmutatkoztak – például a PLER elleni edzőmeccsen –, a játékosok hozzáállása kiemelkedően pozitív volt. A következő három–négy hétben várható, hogy minden elem teljesen összeáll, de a folyamat jó úton halad.

– Mit vársz a bajnokságtól?

– A most induló bajnokság minden eddiginél kiélezettebbnek ígérkezik. Véleményem szerint hat-nyolc csapat is hasonló játékerőt képvisel, így minden mérkőzés óriási küzdelmet hoz majd. A keretünk fiatal, de rutinos játékosok is segítik az építkezést. A szurkolótábor lelkes és szenvedélyes, ugyanakkor jogosan kritikus is, mi pedig azon dolgozunk, hogy már az első hazai mérkőzésen bebizonyítsuk: méltók vagyunk a bizalmukra.

– Milyen egyéb sporttudományos feladataid vannak a gyöngyösi szerepvállalásod mellett?

– A gyöngyösi kézilabdázók mellett jelenleg két Bajnokok Ligája-szereplő csapattal is dolgozom: a Vasas férfivízilabda-csapatát és női röplabdacsapatát koordinálom, hogy a lehető legjobb szereplést érjék el a nemzetközi színtéren. Ez a párhuzamos munka különösen izgalmas számomra, hiszen a sportágak közötti tudományos transzfer sokszor olyan megoldásokat hoz, amelyeket egyik területről a másikra átültetve új szintre emelhetjük a teljesítményt.