Harmadik elnöki ciklusát kezdi a Gyöngyösi Kézilabda Klub élén Nagy Attila, akit a napokban választottak újra a Gyöngyösi Kézilabda Klub elnökévé. Nagy Attilát az elmúlt tíz év legfontosabb eredményeiről és további terveiről kérdeztük.

2015-ben választották először a klub elnökévé. Mit tart az elmúlt tíz év legfontosabb eredményének?

– Először mindenképp a stabilitást említeném. Amikor átvettem a klubot, a gyöngyösi kézilabda pénzügyileg meglehetősen rossz helyzetben volt. A szakmában nem volt meg a kellő bizalom a klub irányába, és ez a helyezéseken is meglátszott. Büszke vagyok rá, hogy az elmúlt tíz évben nemcsak pénzügyi szempontból, hanem szakmailag is sikerült stabil lábakra állítanunk az egyesületet. A hazai NB I. meghatározó középcsapatává váltunk, Liga Kupa-győzelemmel és nemzetközikupa-szerepléssel is büszkélkedhetünk. A munkánk eredményét pedig abban is látjuk, hogy már senki nem fél Gyöngyösre szerződni, mert a játékosok és a menedzserek is tudják, hogy egy megbízható, stabil lábakon álló egyesülethez szegődnek el.

Mindezek mellett az utánpótlásbázis is folyamatosan szélesedett, az élvonalbeli szereplést és a fiatalok nevelését pedig nem mindig könnyű egyszerre menedzselni.

– Ebben Rosta Istvánnak és az utánpótlás-edzőinknek óriási szerepe van. Mikor a hosszú távú stratégiánkat megalkottuk, tisztában voltunk vele, hogy soha nem leszünk az az egyesület, amely bárkit leigazolhat, akit csak szeretne. Nem is szerettünk volna erre az útra lépni, inkább a saját nevelésű játékosokban látjuk az előrelépés lehetőségét, és mára szerencsére számos játékosunk vállal fontos szerepet a felnőttcsapatban: elég csak Gráf Martinra, Jaros Olivérre, Gyánti Barnabásra, Gyallai Bercelre vagy Gáspár Zsomborra gondolni. Szeretnénk, ha a nálunk kézilabdázó gyerekek azt látnák, hogy tényleg van esély a felnőtt csapatba bekerülni. Óriási eredménynek tartom, hogy nemcsak Gyöngyösön, hanem a környező településeken is jelen vagyunk az iskolákban, a nálunk játszó gyerekek száma folyamatosan növekszik, csapataink pedig a legmagasabb osztályban állnak helyt. Mindezt egy olyan környezetben tudjuk elérni, ahol az akadémiák elszívó hatása évről évre növekszik.

A kézilabda Gyöngyösön jelentős hagyományokkal rendelkezik, talán ezért is lehet népszerű a városban. Meglátszik ez a nézőszámokban is?

– Egyértelműen. Pontos statisztikát vezetünk a mérkőzések nézőszámának alakulásáról, és azt látjuk, hogy évről évre többen látogatnak ki a mérkőzéseinkre. Tavaly büszkék voltunk a Szeged és a Veszprém elleni telt házra, idén már a Tatabánya és a Ferencváros ellen is megtelt a nézőtér. Az őszi nézőszámunk pedig úgy tudott növekedni, hogy a két BL-csapatot még nem fogadtuk. Az pedig legalább ennyire fontos, hogy a klubnak nem csak nézői, hanem elkötelezett szurkolói is vannak, és egy nagyon erős, összetartó közösség alakult ki körülöttünk.

Elnöksége alatt számos beruházást valósított meg a klub az önkormányzattal közösen. Ez nem volna feltétlenül feladata egy sportegyesületnek, mégis fontosnak tartja ezeket a fejlesztéseket. Miért?

– Mert vallom, hogy ha lehetőségünk van visszaadni valamit annak a közösségnek, amelytől rengeteg támogatást kapunk, akkor azt kötelességünk megtenni. A tao-pályázatokkal olyan lehetőséghez jutottak a látványcsapatsportágak, amelyekkel jelentős terhet tudnak levenni az önkormányzatok válláról, ezért tartottuk fontosnak, hogy ezeket a lehetőségeket kihasználjuk. Az elmúlt tíz évben összesen egymilliárd forint értékű beruházást hajtottunk végre a városban. Építettünk egy bemelegítőcsarnokot, a sportcsarnok új burkolatot, világítást és hangrendszert, LED-falat és klímaberendezést kapott, kialakítottuk egy magánszemélyek számára is használható egészségügyi centrumot, és még hosszan sorolhatnám.

Hasonló megfontolásból indította útjára a társadalmi felelősségvállalási programokat is?

– Igen, és még az is fontos szempont ezek kialakításánál, hogy a nálunk sportoló fiatalokat bevonjuk ezekbe a programokba annak érdekében, hogy számukra is természetessé váljon a segítségnyújtás. Az élelmiszergyűjtéstől a rák elleni küzdelem támogatásán át az oktatási programokon keresztül a váradásig vagy a plüssjátékok gyűjtéséig, ahol csak lehet, számítunk a nálunk sportoló fiatalokra is. Népszerűségünknek köszönhetően ezek a programok rendre sikerrel zárulnak, eredményeink évről évre javulnak, mind több rászoruló családot tudunk támogatni, mert hiszünk benne, hogy mindannyian felelőséggel tartozunk egymásért.

A következő öt éves ciklusnak milyen tervekkel vág neki?

– Mindezen eredmények fenntartása is egy komoly feladat, de természetesen ezen kívül is vannak még elképzeléseink. Annak idején Rosta Istvánnal állítottunk össze egy hosszú listát azokról a dolgokról, amelyeket szeretnénk megvalósítani, és bár mára csak kevés pont maradt kipipálatlan, van még feladatunk. A klub működtetése ma már nem igényel napi szintű jelenlétet, a kialakított rutinok maguktól is működnek, mindenki tudja a feladatát, így arra is tudok koncentrálni, hogy ezt a modellt afféle jógyakorlatként a teljes gyöngyösi sportéletre kiterjesszük. Ezt nemcsak klubelnökként, hanem alpolgármesterként is kötelességemnek érzem, hiszen együttműködve, erőforrásainkat összeadva sokkal többre vagyunk képesek. Jó példa erre a sportbál, amelynek jótékonysági célja egy rekortánborítású futópálya kialakítása, amelyre reményeink szerint február végéig benyújtjuk a pályázatot. A csarnokfelújítási programban a Kálváriaparti Sport- és Általános Iskola tornatermének felújítására pályázunk, tehát továbbra is igyekszünk minden lehetőségünket a város javára fordítani.