Az ETO elleni siker felér egy Szeged elleni győzelemmel Nagy Attila klubelnök szemében, aki nem titkolja: a komlói vereség után rendkívül csalódott volt, de szerinte a hétvégi siker azt bizonyítja, hogy megfelelő koncentrációval és a szurkolók támogatásával a csapat bármire képes lehet.

– Ritkán olvashatunk Öntől véleményt a közösségi felületeinken, a Komló elleni vereséget azonban nem hagyta szó nélkül. Miért érezte úgy, hogy meg kell szólalnia?

– Valóban nem jellemző, hogy nyilvánosan értékeljem a csapat teljesítményét, de a komló vereség után annyira csalódott voltam, hogy nem tudtam megállni, hiszen a kezünkben volt a győzelem, mégsem sikerült pontot szereznünk. Ha elszámoltam volna tízig, talán nem teszem meg, hiszen a teljes kép ettől jóval árnyaltabb. Az a közeg ugyanis, ami Komlón most már évek óta uralkodik, nem használ a sportág megítélésének. A szurkolók magatartása, a pályán mutatott, gyakran durva játék olyan légkört teremt, amelyben nem könnyű érvényre juttatni az akaratodat. Elég csak szegény Potisk sérülését felidéznünk, irányítónk akkora ütést kapott a fejére, hogy még egy hét múlva is szédült, és nem tudta vállalni a játékot.

– A következő mérkőzésen azonban egészen más volt a hangulat, és a csapat is végig jól küzdött. Ez megnyugtatta?

– Mintha a Balkánról visszatértünk volna Európába. Az ETO szurkolói rendkívül sportszerűen buzdították a csapatukat, és bár ez is egy kemény, férfias csata volt, a pályán sem volt jele a sportszerűtlenségnek, barátként köszöntöttük egymást, és úgy is váltunk el. Ezt akkor is így gondolnám, ha nem nyertünk volna, de nagyon fegyelmezett, koncentrált játékkal sikerült győznünk, amire a játékosoknak és a szurkolóknak is nagy szüksége volt már. Számomra ez a siker felér egy Szeged elleni győzelemmel. Az estét sajnos beárnyékolta Dely Márton sérülése, akinek ezúton is mielőbbi felépülést kívánunk.

– Mit vár a folytatástól?

– A csapat rendkívül nehéz időszakon van túl. Már ősszel is rengeteg sérüléssel küzdöttünk, kapusaink elvesztésével idén év elején is folytatódott a pechsorozat, Pánczél Kevin tragédiáját pedig rendkívül nehéz volt feldolgozni, ha fel lehet egyáltalán. Ilyen körülmények között kellett helytállnia a csapatnak, ami borzasztó nehéz feladat, különösen úgy, hogy közben számos kritikával – köztük az enyémmel – is meg kell küzdeniük a játékosoknak. A hétvégi győzelem számomra annak is bizonyítéka, hogy ha a szurkolók a fiúk mellett állnak, ők pedig mindent megtesznek a győzelemért, akkor bármire képesek lehetünk. Bízom benne, hogy a hétvégi győzelem újra összekovácsolja a gyöngyösi kézilabdás közösséget, és összetartó családként tudjuk végigcsinálni a hátralévő heteket. Ha azt látom a srácokon, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek, és keményen küzdenek, én büszke leszek rájuk az eredménytől függetlenül is. Továbbra is bízunk a csapatban és Bíró Balázs vezetőedzőben, akik minden nehézség ellenére sem adták fel egy pillanatra sem a küzdelmet.